HTML

2011.11.04. 09:50 zpvideo

Szerelmesek padja történetek 01.: Rozi & Imi

Pár hete hirdettük meg a Zöld Pardon - Szerelmesek padja pályázatot. A pár hét alatt rengeteg megható és aranyos történetet kaptunk. Időközben a pad elkészült (képek itt) és rákerültek a nevek is.  Ígéretünkhöz híven, most sorozatba rendezve publikáljuk a sztorikat.

IMAG1411.jpg

Az első történet Roziról és Imiről szól.

 rozi_imi.jpg

A sors keze

2011. szeptember 16-át írtunk. Én – közel a negyvenhez – még véletlenül sem pasizni és életem utolsó ZP-s Vad Fruttik koncertjére mentem, egyedül. Ő – közel a harmincöthöz – csajozni és élete első ZP-s Vad Fruttik koncertjére, haverokkal. Az Ő barátja és az én barátom barátok, így amikor odasiklottam köszönni az „én" Gergőmnek, és az „ő" Gergőjének, bemutattak minket egymásnak. Ha csak... 10 perccel később érkezem, lehet, hogy már nem lett volna ott, ahol a Gergők valamelyike van. Ha Ő nem hagyja rábeszélni magát, hogy aznap a ZP-be menjenek, most nem lennénk együtt. Mert, hogy a bemutatástól kezdve csak egymással foglalkoztunk, be nem állt a szánk, megszűnt körülöttünk a külvilág. A társaság szétszéledt, mert nem foglalkoztunk velük. Senkivel. Csak egymással. A koncert mintha egy perc lett volna, és mi egy buborékban lettünk volna végig. Már jócskán a DJ nyomta a zenét, amikor a „feje felett" két repülő keresztbe repült egymással, és én a tengelye körül megfordítottam őt, hogy nézze gyorsan. Amikor visszafordult, egy puszit nyomott az arcomra, ettől némileg csalódott voltam, de az ölelés, és – a gyors zenére való – lassúzás után a hossssssszú ölelés, és egymás szívdobogásának érzése helyrerakta a csalódottságomat. Végre megcsókolt... Az első igazi randiig két nap telt el, 3-4 órás telefonálásokkal... Egy hét után összeköltöztünk, most tervezzük a közös, hosszú távú jövőnket... Jó volna az évfordulóinkat a padon üldögélve ünnepelni...

komment

Címkék: Goldmann György tér


süti beállítások módosítása