Csütörtök este, nem sokkal hét óra után, feltűnően különböző stílusú emberek kezdtek gyülekezni a Zöld Pardon Szeparéban. Sokféleségük ellenére két dologban azonban biztosan egyeztek: mindannyian érdeklődtek a művészet iránt és mindegyiküknél volt egy zöld ecset. A különleges vendégsereg a Tus közönsége volt – melyhez hasonló eseménnyel Magyarországon még nem találkozhattunk –, sokszínűségük pedig a fellépő művészeknek volt köszönhető, ugyanis mind más-más irányzatot, felfogást képviselnek. Ettől egy kifejezetten színes légkör jellemezte a Szeparét aznap este. Alább a két órán át zajló ecset-harc részletei.
Klikkelj a tovább gombra, hogy szavazhass. A művészek neveit a képek alatt találhatod!
A verseny pár perccel nyolc óra után vette kezdetét, rövid felkonferálás után, melyben bemutatták a résztvevőket (Vinkó Leó – festő, egyéni stílussal; Vadócz Balázs – grafikus, tetováló; Riez József AKA Hoek – graffiti művész; illetve Lossonczy Bazsó – a Zöld Pardon grafikusa, szintén egyedi felfogású festő), és elhangzottak a meglehetősen egyszerű szabályok (Két órád van, fess!). Ekkor elrajtolt a verseny, és ezzel együtt megkezdődött az este legérdekesebb része. Hogy a négy művész mennyire különbözik egymástól, az a szó szoros értelmében már fél óra után kirajzolódott: Vinkó Leó tette le elsőként a vázlatkészítésre használt ceruzát és vette kezébe az ecsetet, sőt, az ő vásznát már majdnem teljes egészében lefedték nagy, szögletes, színes alakzatai, amikor Hoek még mindig csak ceruzával dolgozott. Eközben Lossonczy Bazsónál is megszületett egy emberalak, mely – mint kiderült – képe egyetlen, központi szereplője lesz. A tetoválással is foglalkozó Vadócz Balázs festménye lassan formálódott, sokat adva az apró részletekre. Hasonlóan tette ezt Bazsó, aki miután elkészült emberalakjával – melyben a piros és fekete színek domináltak –, sokáig filccel dolgozott, erősítgetve a körvonalakat. A végéhez közeledve Vinkó Leó képe is értelmet nyert: egy fej és két kéz is megjelent a vásznán, persze azok a bizonyos, nagy-színes formák megmaradtak. Ekkorra már a sokadik réteg festéket vitte fel művére. Utolsó simításként Vadócz Balázs a képén látható, altest nélküli női alak hajkoronájának adott némi színt. Ekkorra már Hoek is beérte a többieket, mivel időközben kezébe vette legjobb barátját, a festékszórót, amivel villámgyorsan dolgozott. A két óra lejárta után a versenyzők még finomítottak egy keveset a részleteken, majd érdeklődve szemlélték a rekordidővel elkészült műveket.
Klikk a fotóra a galéria megtekintéséhez
Mindezt persze rengeteg fényképész megkerülésével, ugyanis a különleges rendezvény iránt a média részéről is volt érdeklődés. Nem véletlenül, a képek egytől-egyig kiválóan sikerültek, ami azért nagy szó, mert – ahogyan a négy művész mindegyike elmondta – a két óra nagyon kevés idő egy ekkora kép elkészítéséhez, ezért kész tervekkel álltak neki a munkának.
Klikkelj a fotóra és nézd meg Mernyó Ferenc galériáját
A legtöbb szavazatot végül Vinkó Leó elvont, egyedi festménye kapta, megérdemelten, ugyanis az övé tűnt a legkészebbnek, legkomplettebbnek, bár a többi kép sem hagyott kívánnivalót maga után. Magas színvonalú verseny volt, ráadásul az első a műfajában, kíváncsian várjuk, mit hoz a jövő. Egy biztos, a résztvevő művészek mindegyike rendkívül élvezte az új feladatot. Egyikük sem festett még emberek százai előtt, különösen nem úgy, hogy közben a hangulatfokozó zenét a népszerű DJ, Chi Korea szolgáltatja. Úgy tűnik, jó hatással volt rájuk az egyedi atmoszféra. Reméljük, lesz még lehetőségük átélni, rajtunk nem fog múlni.
SZAVAZÁS
A művészek neveit a képek alatt találhatod, a szavazó modult pedig az oldal alján!
Ajánlott bejegyzések: