A nyolcvanas években a New York Times így jellemezte a Vágtázó Halottkémeket: „a VHK zenéje őserejű, elementáris, telítve megszállott felvillanyozó szenvedéllyel”. Ekkor a zenekar már nagyobb névnek számított külföldön, mint Magyarországon. Németországban a rádiók és a televíziók játszási listáján is rajta volt a VHK (nevük Rasende Leichenbeschauer volt), a holland királynő pedig egyszer személyesen járt közbe a magyar államnál, hogy engedélyt kapjon a zenekar egy holland fellépésre. Amerikában nem kisebb név adta ki a lemezüket, mint a Dead Kennedys énekese, Jello Biafra.
Eközben Magyarországon 1975 és 1986 között gyakorlatilag be voltak tiltva, első tíz fellépésüket mind félbe kellett szakítani, mert az akkor elfogadotthoz képest túlzott hatással voltak a közönségre. Ennek ellenére egy felmérés szerint a Vágtázó Halottkémek volt minden második magyar gimnazista kedvenc zenekara legfőképp az énekes, Grandpierre Attila miatt. A legtöbben minden korábban látottól eltérő, különleges pillanatként élik át az együttes koncertjeit, ami főként Grandpierre teljes fizikai és lelki kimerüléshez vezető előadásmódjának köszönhető. Grandpierre kisugárzása, frontemberi jelenléte pedig semmit sem kopott a nyolcvanas évek óta.
A Vágtázó Halottkémek a következő évtizedben érte el sikerei csúcsát, majd 2001-ben feloszlottak. Közben a csillagász Grandpierre a VHK side-projectjének tekinthető zenekarokkal, a Vágtázó Csodaszarvassal, valamint a Vágtázó Életerővel koncertezett a zenekar tavalyi új albumáig, amelynek címe Veled haraptat csillagot. A kritikusok szerint az ethno-punk és a sámán-punk határán mozgó album a VHK korai, legfontosabb időszakát idézi. A Vágtázó Halottkémek április 30-án, kedden lép föl a Zöld Pardonban.
Kapunyitás: 19 óra, kezdés 20 óra
Belépő: 400 Ft
Ajánlott bejegyzések: